A diósjenői református gyülekezet története

„Mikor kezdődött a Diósjenői Ekklézsia, az bizonytalan. Hihető mindazonáltal, hogy ez csak hamar a Reformáció után reformálódott…” Így ír Csík Péter káplán, aki a gyülekezet múltjának kutatója volt.

A történelemben előbb minden új megfogant, majd növekedett, formálódott, és végül megszületett. A diósjenői gyülekezet is így jött létre.

Kozárdy Gergely (akit Diósjenő utolsó plébánosaként tartanak számon) lett az első már evangéliumi tanokat hirdető prédikátor 1535-től. Könnyű volt a dolga, mert ő maga és Diósjenő lakói régebben ismerték az itt lakó husziták vallását, mely talaja lett a lutheri, majd a kálvini evangéliumi tanoknak. Így már történelmi tényként kell elfogadnunk, hogy „…Diósjenő népe a század második felében már kálvinista”. Így megszületett a diósjenői reformált gyülekezet. A reformáció hódítását mutatja, hogy a 16. század fordulója után a környékbeli községek református gyülekezetei külön egyházmegyévé szerveződtek. A diósjenői református gyülekezet további alakulását, a benne folyó munkákat többször befolyásolta az, hogy a falunak milyen vallású földesura volt.

Kozárdy Gergely első evangéliumi prédikátor halála után mintegy hetven esztendőn keresztül ismeretlen nevű prédikátorok szolgáltak Diósjenőn. A régi árpád-kori római katolikus templomot a török hódítás elpusztította, a reformálódott gyülekezet a falu közepén új templomot épített, melyet kőfallal vett körül.

Az 17. század végén próbatételekkel teli időszakot élt át a gyülekezet: Buda felszabadult a török hódoltság alól, és a szétzilált római katolikus egyház újjászerveződött. 1686-ban pert is indítottak a templom elvétele miatt, de végül megmaradt református birtokban.

A ma is álló templom 1791-ben épült. Az új templomot a gyülekezet november első vasárnapján vette használatba. II. József türelmi rendelete pozitívumokat is hozott a tiltások mellett: uralkodása alatt a protestáns gyülekezetek egyre gyarapodtak, így Diósjenő is.

A 19. században a gyülekezet életében a külső és belső építés ideje. Teljesen új tornyot épít a gyülekezet a már meglévő templomhoz és harangokat is öntetett. Új iskolát alapítottak és új lelkészlakás is készült. A gyülekezet lélekszáma ekkor elérte az ezret.

A világháborúk idején a templomi harangokat elvitték, hogy ágyút öntsenek belőlük. A ma is használt harangok 1946-ban kerültek a toronyba. A pénznek az infláció idejében nem volt értéke, ezért tűzifát adakoztak a hívek, és ennek ellenértékében kapták a harangokat. Ezért mondogatták, hogy Diósjenőn a református templomban „faharangok” szólnak.

A gyülekezetben szolgált és szolgáló lelkipásztorok névsora megtalálható a templomunk falán egy márványtáblán, amelyet 2017. augusztus 13-án avattak fel.

(Részletek Nagy Zoltán: Gyökerek c. könyvéből)


További fényképek a templomról és a parókiáról - kattints a templom fotójára

Adó 1 + 1 %
A Magyarországon jelenleg érvényben lévő adójogszabályok szerint az éves jövedelmünk után befizetésre kerülő adó 1+1%-át felajánlhatjuk egyházaknak és társadalmi szervezeteknek is. Ha szeretné támogatni szolgálatunkat a részleteket, technikai számot, adószámot itt találja. Köszönjük!
Videó ajánló
Keresztény videók a Székesfehérvári Református Egyházközség oldalán

Keresztény videók
Oldalajánló
Református Bibliaolvasó Kalauz
Fénysugarak
Lélekfrissítő